Kedden leköptek

2011-12-22

Nemrég voltam Pesten & az egyik bevásárlóközpontban találkoztam egy ismerőssel. néhány fájlt másoltam át mobilvinyóról laptopomra (hogy elkészüljön ez). Nem találtunk áramforrást a laptopnak, pár perc eltellt mire volt szabad asztal és szabad 220V is. A mellettünk ülő apa-anya-gyerek hármasból a fószer segített hol nézzük meg, hol szokták eldugni, és ott találtunk is. Kisgyerkőc is aranyos volt a két első kihullott fogával : )технология устройства кровли из металлочерепицы.

<img class="aligncenter" title="Shopping Center meal, restaurant bevásárlóközpont kép" src="” alt=”” width=”500″ height=”333″ />

Beszélgetek Ádámmal, közben néhány hívásunk is volt, és arra kaptuk fel a fejünket hogy a férfi mellettünk kiabál a párjával. Ha a gyerek valami neki nem tetszőt mond vagy csinál, akkor vele is. Meglepődtem hogyan változhat egy ember hangulata ennyit 5 perc alatt – nagy publikum előtt. Odanéztünk mit kiabál, ám mivel nem ránk tartozik, tovább beszélgettünk. Fájlok átmásolva, összepakolunk és már mennénk is, csakhogy…

A férfi (30-as, alacsony srác rövid kopaszodó hajjal) már ott tartott, hogy “mit képzelsz te magadról, hogy ilyet csinálsz velem? Mindenki előtt? Hát ki vagyok én? – hatásszünet. – Ki vagyok én?” Itt jött egy csomó fenyegetés, és a többi szitokszavak. A nő nem mert semmit sem mondani, csak nézett rá. Konkrétan nem értettem mi történt és miért “mindenki előtt”, mert senki sem figyelt rájuk a 2-300 fős tömegből. Tovább szidta és pakolás közben odaszólt nekünk is hogy “nah, sikerült mindent felvenni? köcsögök!”. Majd egy jól bevállt módszerrel köpött felénk, amiből néhány foszlányát meg is kaptam. Abban a pillanatban feljött bennem néhány hasonló emlék.

Mikor este fél10-kor a kihallt vonaton odajön 4 cigánycsávó és pénzt kunyiznak. Mondom nincs, nem adok, ekkor néznek tétlenül. Aztán gondolnak eggyet és tovább mennek, de néhány méter után az egyik visszafordul és leköp, káromkodik, elmegy.

Vagy az a sztori mikor szintén este 10-fél11 felé a Stadionoknál elém áll egy kapucnis srác, és egy működő sokkolót nyom felém, vegyem meg. Nem érdekel, nem terveztem ma este sokkolót venni. Megérti, elmegy. 2 perc és jön vissza, hogy de igenis vegyem meg! Kiveszem a fülemből újra a zenét, és eléggé határozottan a szemébe nézve mondom neki hogy nem fogom megvenni, nem érdekel! (Mégis mit tehetnék, ha egy működő sokkolóval jönnek szembe? Csak a határozottság marad, félelem ilyenkor nincs) Elment a srác.

És még van néhány amit talán nem is említenék. Egyik történetben sem én voltam az aki megvédte magát, rám is csak vigyáznak odafentről, de mégis… Szóval ilyesmi flashback történetek ugrottak be hirtelen. Visszanéztem srácra, valamit magyarázott megint. 2 megoldás ugrott be. Természetesen egyik történetben sem volt opció az elfutás, így itt sem. Az egyik hogy odamegyek hozzá, és megmondom neki ezt azért mégsem kellett volna, s ne beszéljen így a családjával sem! Nem féltem tőle, alacsony kisember volt nagy szájjal, nem néztem ki belőle hogy a káromkodáson kívül ott helyben felállna kötözködni. Jellemzően az az ember aki a gyengével kezd ki, vagy csapatostúl megy neki embereknek, de egyedül nem. Másik verzió hogy előhúzok egy kis füzetecskét ami az evangéliumról szól és odaadom neki. Mindkettő megoldásban oda kell lépni hozzá. Gondolkoztam melyik lenne a jobb, mivel mit érek el. Egyáltalán mi a célom most?

Megvan a megoldás! Márk 10,33-34.

Végül a füzetet adtam oda neki.

Leave a reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Go top